Az ernyõvel való repülés elsõ próbálkozásai az 1970-es évek végén Franciaországban történtek. Kezdetben ejtõernyõkkel próbálkoztak, és a 80-as évek közepe táján már versenyeket is rendeztek. Az ernyõk formája (még ejtõernyõkrõl beszélünk) akkoriban még jelentõsen eltért a maiaktól, téglalap alkúak voltak, és mindössze 7-9 cellából álltak. A cellák között nem volt átömlõnyílás, ahol a levegõ átáramolhatott volna egyikbõl a másikba az egyenletes légnyomás érdekében, nem beszélve a lágy anyagukról, így nem voltak valami stabilak. Ráadásul a puhaságuk és egyéb hátrányaik miatt a pilótán kívül még 2 emberre volt szükség a startnál, akik felemelték a "rongyot". Az elsõ igazi siklóernyõ 1986-ban született meg egy francia üzletember által, aki addig ultrakönnyû repülõgépeket gyártott. Innentõl indult a sportág rohamos fejlõdésnek, egyre többen kaptak és kapnaknak ma is kedvet hozzá. Már rengeteg gyártó ernyõje megtalálható a piacon, stabilak, biztonságosak, egyre több a pilóta. A klubok és oktatók száma is napról-napra gyarapszik. Ha az ember ésszel repül, levizsgázik egy egyesületnél, és betartja a szabályokat, akkor csak annyira veszélyes a sport, mint lemenni a boltba tejért. Ráadásul sokkal olcsóbb, és szabadabb, mint géppel repülni. Mindenesetre a tériszonyodat hagyd otthon.

Siklóernyõzni többféleképpen lehet. Ha ki akarod próbálni, lehetõség van kluboknál tandemrepülésre, ahol egy gyakorlott pilóta elvisz egy körre. Ha nem vagy biztos magadban, mielõtt jelentkeznél egy tanfolyamra érdemes lehet egy tandemet kipróbálni.

Hátimotorral is lehet repülni, elõnye hogy sík tereprõl kis szélben is fel tudsz szállni vele, hátránya hogy zajos kissé.

Lehet motoros trike-kal is menni, de az igazi a hegyrõl repülés gyalogernyõvel.

Ruházat, Felszerelés

Elõször is, van a sisak. Igen, jól látod, a biztonság a fõ. Sokféle van belõle, nyitott, zárt, beépített rádió adó-vevõs (fõleg hátimotoros pilóták használják), lényeg, hogy legyen.

Télen nem árt maszkot is venni a sisak alá (sima símaszk, meg persze kesztyû is kellhet). A hidegben egyébként az a legjobb, ha snowboardos öltözetet veszel, de úgy is fázni fogsz. :) A hobby-pilóták ritkán repülnek télen, de az igazi elvetemülteket a hideg sem tudja elriasztani.

A megfelelõ ruházat sem árt, mint mondjuk egy jó kis overall, mert ezerpárszáz méter magasban még nyáron is hûvös tud lenni. Vannak speciális siklóernyõs overallok, amik kar- és lábrésze végig zippzáros. Ez azért okos dolog, mert amíg az ember alacsonyan van, addig ki van zippzározva a ruha, és nem izzad meg az elején. Aztán ha magasabbra értél, simán behúzod a zippzárat, és kész. Persze eleinte megteszi valami strapabíró nadrág meg egy jó pulcsi (például túrázós ruhadarabok, amik nem eresztik át a szelet).

(Overallok)

A következõ fontos ruhadarab a jó bakancs. Két okból is jól jöhet: egyrészt ha fel kell másznod a hegyre, jobb, mint valami rossz cipõben csúszkálni, másrészt kevesebb az esélye egy jó kis bokasérülésnek, ha elbénázná az ember a leszállást, vagy csak simán egy gödörbe lépne bele.

Mûszereket is vihetsz magaddal, megkönnyítik a helyzetedet. Szinte mindenkinek van variométere, ami egy magasságmérõ mûszer. Megmutatja, illetve sípolással jelzi az emelkedést és a süllyedést, így könnyebben megtalálod a levegõben a termikeket, emelõzónákat, ahol magasságot nyerhetsz a repüléshez. Általában méri még a repült idõt és a sebességet is. Sok féle tipus van forgalomban, az egyik közkedvelt márka itthon a Brauninger.

(Brauninger IQone variométer) Van olyan is, ami GPS-szel is rendelkezik. Ez fõként távrepüléseknél lehet hasznos, mert bár alattad "térkép e táj", néha nem árt egy kis segítség, fõleg eldugott kis falvak fölött repülve. Nem árt még, ha magaddal viszed a mobilodat is, meg inni- esetleg ennivalót, ha netán lakott településtõl messzebb érne utól a "leszopódás" (szakszó: idõ elõtti magasságvesztés miatti leszállás). :) Hasznos lehet még a kötél (20-30 méteres),

valamint egy összecsukható ágvágó fûrész,

ha véletlenül egy fa tetején landolnál. (ennek már a tanfolyam során hasznát vették páran akik egy bokorra/fára tették le az ernyõt leszállásnál. Beszerezhetõ kertészeti vagy barkácsboltban.) A kötéllel le tudsz jönni a fáról, a fûrésszel pedig ki tudod szabadítani a felszerelésedet. Ezek a holmik elférnek a beülõ hátsó részén kialakított tárolózsebben az ernyõ tárzsákjával együtt.

Ernyõk és tartozékaik

Ha repülni szeretnél, nem árt ha van egy ernyõd. Hihetetlen, nem? :) Sokféle ernyõ van a piacon, újakat kb 3-400 ezer forinttól tudsz venni, de repülhetõ használt "öreg zacskót" már 50-60 ezerért is tudsz szerezni. 100-200 között már egész jók vannak, ha belegondolsz, kb egy robogó ára, de azzal nem jó érzés repülni. Persze az új ernyõk a legjobbak, keményebb az anyaguk, így kevésbbé eresztik át a levegõt, ezáltal kevésbbé süllyednek, mint az öregebb darabok.

Az ernyõ felépítése

Az ernyõ maga egy szárnyprofilt formáz. felsõ része a felsõ vitorla, az alsó pedig (ki gondolná) az alsó vitorla. A profil felsõ felületén a levegõ áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomás, felül pedig szívóhatás (felhajtóerõ) keletkezik. A két vitorla között elõl vannak a beömlõnyílások, amin keresztül feltöltõdik levegõvel (belépõél). Itt bordák vannak az ernyõben, ami az ernyõ alaktartásáért és az egyenletes terhelés elosztásért felelnek. Van stabilizátor lap a két szélén (a szárnyvégek lenyúló része, manapság már nem "lap" de így hívják),zsinórzat(összesen több 100 méter hosszú) fékek (az ernyõ hátsó éléhez, a kilépõélhez rögzített zsinórok, amit ha meghúzol, az ernyõ hátsó éle lehajlik, ettõl az alaki ellenállása megnõ, a sebességed ezáltal csökken. Kormányozni is ezzel lehet) és ami az összes zsinórt összefogja, a hevederek. 1-1 sor zsinórhoz tartozik 1-1 heveder, amik összekapcsolódnak a beülõ felé.

A hevederzet egy nagyon erõs önzáró karabínerrel

kapcsolódik a beülõhöz,

amiben a mentõernyõ

is van és a pilóta foglal helyet. Ezekrõl bõvebben késõbb.

A siklóernyõ kevl