Okéééé, még vagy fél évvel ezelőtt megígértem nektek, hogy beszámolok a Waveboard-os élményeimről, ez azonban azóta sem történt meg. Ennek több oka van, és mindet elhomályosítja a lustaságom. No de lássuk a lényeget!

  A deszka hajtása csak első látásra tűnhet bonyolultnak, és csak azok számára, akiknek még semmilyen korábbi kapcsolata nem volt vizen-havon sikló, avagy keréken közlekedő eszközzel (utóbbi kategóriába a BKV-járatok és a bevásárlókocsi nem számítanak bele). Aki azonban töltött már valamennyi időt azzal, hogy megtalálja az egyensúlyát valamilyen általa irányított mozgó eszközön, annak nem jelenthet komolyabb problémát a waveboard elindítása sem.

  Nekem körülbelül egy órába telt, mire a nulláról eljutottam oda, hogy percekig tudjak haladni a deszkával a lábam letétele, vagy kapaszkodás nélkül. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok gördeszkás. Az elindulás után már csak a járdákon lévő repedések jelentettek problémát a folyamatos előrehaladásban, ám a testsúly hátra- illetve előrehelyezésével ezt a hibát is át lehet hidalni – kb. további egy órába került ennek begyakorlása; ennyi idő kellett nekem, hogy megtaláljam a deszka elején, illetve hátulján azt a pontot, ahol még megmaradok a deszkán, de a túlsó végen lévő kerékre nem nehezedik súly, így az gond nélkül áthalad az alatta lévő repedésen.

  Később már sikerült annyi magabiztosságot is szereznem, hogy ezzel a módszerrel alacsonyabb padkákon is átverekedjem magam, ehhez viszont már elég lazának kellett lenni, a kezdeti görcsös testtartás ennek nem kedvez. Azt hiszem, itt jött volna el annak az ideje, hogy trükköket is elkezdjek próbálgatni, ezt viszont már azokra bízom, akiknek ez a céljuk. Én csak ki akartam deríteni, mennyire nehéz nulláról eljutni addig a pontig, hogy a nyolcéves kisfiúk irigykedve mutogassanak rám az utcán. Büszkén jelenthetem: sikerült.

  Ejtsünk azonban pár szót a waveboard hátrányairól is. Ezek pedig nem mások, mint az, hogy a két kis kerék minden apró kis gallyban, kavicsban, bütyökben, repedésben hajlamos megakadni, valamint az, hogy nagy sebesség elérése szinte képtelenség a waveboard hátán. Ideális körülmények közt – enyhe lejtő, kifogástalan simaságú aszfalt alattunk, napsütés felettünk, egymillió a zsebben – remek érzés haladni vele és könnyű is hajtani, de amint emelkedőhöz érünk, máris rengeteg erőt kell ahhoz kifejtenünk, hogy mozgásban maradjunk – igen lassú mozgásban.

  Valószínűleg a gördeszkások soha nem fogják sutba dobni járgányukat egy waveboard kedvéért, de ezzel ne törődjünk. A lényeg, hogy nagyon jól el lehet bohóckodni vele és képességfejlesztésre is kiválóan alkalmas. Biztos vagyok benne, hogy a tavasz eljövetelével én is megint felpattanok rá párszor.

 Alább a videón látható, amikor az ősszel profi deszkásoknak (Sanchez és Bence volt az áldozat) adtunk egy Waveboard-ot, hogy nyomjanak vele egy-két trükköt. Nem mondtuk nekik, hogy ez nem a slide-ra való változat (annak fémrúd van a közepén) de megcsinálták a srácok.

További érdekes deszkákról itt olvashatsz!

Ha érdekel a deszka, rendelhetsz magadnak egyet ITT.

Flowboard tesztünket itt nézheted meg!

Milo

(Lájkolni, megosztani ér!)

Csatlakozz hozzánk Facebook-on is: