Rekumbensek 

Rekumbensnek vagy másnéven fekvőkerékpárnak nevezzük azon járműveket, melyeken a bringás nem előredöntött felsőtesttel és nagyjából függőleges lábbal, hanem jellemzően kisebb vagy nagyobb mértékben hátradöntött/fektetett testhelyzetben és előrenyújtott lábbal teker.

Habár a rekumbens nem új találmány, igazából csak az elmúlt években kezdett el komolyan elterjedni. Pedig a 20. század első három évtizedében a manapság uralkodó, ún. dupla gyémánt váztípusnak még komoly konkurenciája volt a kényelmet, a biztonságot és az aerodinamikát előtérbe helyező rekumbens, sok versenyen együtt indultak a különböző típusok, és a legtöbb esetben a "rekuk" bizonyultak hatékonyabbnak „felegyenesedett” társaiknál. Pont ez volt az oka annak, hogy 1934-ben az UCI (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) kitiltotta a fekvőkerékpárokat az általa szervezett hivatalos versenyekről, arra való hivatkozással, hogy sebességelőnyük miatt nem fair a „normál” kerékpárokkal együtt indulniuk. A döntés következtében a rekumbensek több évtizedes Csipkerózsika-álomba szenderültek…

A helyzet akkor kezdett megváltozni, mikor 1970-ben Amerikában megalakult az IHPVA (nemzetközi emberi erővel működtetett járművek szövetsége), amely az UCI korlátozások alá eső kerékpár fejlesztések előremozdítását, azok teljes körű kiaknázását tűzte zászlajára. Az utóbbi három és fél évtized során igen komoly sikereket ért el mind a szervezet, mind égisze alatt csúcstechnikával tökéjre fejlesztett fekvőkerékpár. Ma a vásárló már olyan magas technikai szintű rekumbenst szerezhet be, mely sok esetben felülmúlja a hagyományos kerékpár-modellek színvonalát, továbbá a modern fekvőkerékpárok az igények lehető legszélesebb skálájához alkalmazkodnak, a versenyzéstől egészen a személy- és áruszállításig.

A rekumbensek legfontosabb előnyei a kisebb légellenállás miatt elérhető sokkal nagyobb sebesség, a rendkívül ergonomikus kialakítás révén kapott tökéletes kényelem, amiáltal még többszáz km sem gyötri össze a bringás testét, valamint a komolyabb sebességekhez jobban szükséges megnövekedő biztonság. Utóbbi egyébként leginkább a kedvezőbb súlypont miatti jobb fékezhetőségnek köszönhető, valamint annak, hogy baleset esetén a bringás nem a fejével repül előre, hanem az elöl lévő lábával képes jelentősen tompítani az ütközés erejét.

Mivel a fekvőkerékpárok fejlesztése nincs korlátok közé szorítva, ezért számtalan felhasználási céljában és tulajdonságaiban jelentősen különböző kivitel létezik. Ezek között való eligazodás nem könnyű, így elsőként mindenképp célszerű egy megfelelő tapasztalatokkal rendelkező szakbolt segítségét kérni, ahol általában ki is lehet próbálni a különböző modelleket.  A próba különösen fontos, hiszen sokszor még a külső szemlélő által teljesen hasonlónak tűnő modellek között is komoly irányíthatóságbeli, kezelhetőségi különbségek vannak. Nézzük azért a főbb típusokat:

LWB – hosszú tengelytávú rekumbensek

Ezek hosszú, chopper típusú bringák, melyek tengelytávja általában 150 és 180 cm közé esik, ennek köszönhetően rendkívül stabilak és kényelmesek. Jellemzőjük, hogy a hajtás az első kerék mögött helyezkedik el, viszonylag közel a talajhoz, így az elindulás és a megállás is pofonegyszerű.  Mindezek miatt erre a típusra könnyű átállni a hagyományos kerékpárokról.

Amerikában ezek a legnépszerűbb rekumbensek, Európában kevésbé terjedt el, így az itteni kínálatban is inkább a tengerentúli modellek szerepelnek.

CLWB, illetve MWB – közepes tengelytávú rekumbensek

Tengelytávolsága 115 – 165 cm közé esik. Mivel a pedálok nagyjából az első tengely felett helyezkednek el, így ehhez a kialakításhoz 20”-os hátsó és 16”-os első kereket szoktak használni, következésképpen a hajtómű földtől számított magassága közepesnek mondható. Ennek a típusnak a használata különbözik a legkevésbé a megszokott kerékpárokétól, így belépő modellnek lehet nevezni, mivel erre a rekumbensre a legegyszerűbb átállni a hagyományos kerékpárokról. Megbízhatóak, kényelmesek, stabilak, a magasabb üléspozíciónak köszönhetően a forgalomban nagyon jól láthatóak, így ez a típus a legalkalmasabb a városi közlekedésre, a munkába járásra.

SWB – rövid tengelytávú rekumbensek

Euróbában egyértelműen ez a design a legelterjedtebb, bár leginkább a sportos kerekezők kedvence. Ennek oka, hogy általában könnyebbek, kompaktabb méretűek, és küllemük is agresszívabb, sportosabb. A tengelytávjuk rövidebb (90 -