A skijöring egy régi Norvég sport. Az 1928-as (!) St. Moritz-i téli olimpián volt bemutató sport a lovas vállfaja, ez tekinthető az ősének. A motorizált alfaját tudtomon kívül már én is évek (évtizedek!) óta művelem, de maradjunk az eredeti témánál.

 A lényege egyszerű, hasonló mint a canicross vagy a bikejöring, itt is egy embert húz egy állat. Mivel téli sport, így az emberen síléc van (esetleg snowboard vagy kori). Elég meglepő, de leginkább azokban az országokban dívik, ahol havasak a telek. Európában egy ló és egy síelő van, ahol az ember síelés közben vezeti a lovat is. Amerikában a lovon is ül egy ember, így a síelőnek nem kell a ló irányításával foglalkoznia. A húzókötél 5 méteres, a biztonság kedvéért gyorsleoldóval szerelt.

 Kutyával (kutyákkal, néha 2-3 darabbal) is művelik a sportot, leginkább szánhúzó fajtákkal, mint a Husky, Malamut, Samoyed. Más kutyákkal is művelhető, főképp nagyobb testű, húzós fajtákkal, mint a retriever, az óriás snautzer vagy labrador. Az emberen beülő van, a sziklamászó is megfelel. A kutyán szánhúzó heveder, köztük lévő kötél másfél méter hosszú. 

 Motorizált vállfaja is igen sokrétű, húzzák a síelőt autóval, motorral vagy hómobillal. Ezeknek az eredetéről nem szól a fáma, de 1963-ból találtam motoros képet (a német nemzeti archívumból), 1985-ből videót, szóval van már múltja ennek a vállfajának is rendesen. Íme egy kis ízelítő.

Forrás: wikipedia

(Megosztani, "lájkolni" ér!)