Egykerék másképpen. Nem rá- hanem bele kell ülni.
A monowheel egy egykerekű járgány. (Szándékosan nem biciklit írtam, hiszen az két kerékkel rendelkezik)
Ennek érdekessége, hogy küllői nincsenek, az utas benne ül a kerékben.
A kerék egy nagy gyűrű, többnyire kisebb kerekek hajtják amik a belső felnihez nyomódnak. A legtöbb ilyen szerkezet az 1800-as évek végén készült, a huszadik századiak között már motorizáltak is találhatók. Manapság ezek a járművek a szórakozást szolgálják, de hozzá kell tenni, hogy
1860 és 1930 között "rendes" járműként működtek.
Az irányítása sem könnyű dolog. A biciklinél ugye az egyik kereket a kormánnyal el lehet fordítani, de itt erre nincs lehetőség, itt
a kormány csak a kapaszkodást szolgálja. A lehetséges módozatok a
kidőlés oldalra, majd a forduló után vissza,
vagy a lábletétel az egyik oldalra, így az ellenállás miatt a kerék elfordul a letett láb felé. Ez viszont csak alacsony sebességnél kivitelezhető.
A hátsó, repülőgépekhez hasonló szárny elfordításával is fordulásra lehet bírni a gépet, vagy segédkerekekkel, amik csak azért nem jók, mert onnantól már nem beszélhetünk monowheel-ről.

Ben Wilson formatervező monowheel-je
Hátrányok
Az irányíthatóságon túl
a kilátás sem könnyű, mert a vezető előtt fut a kerék.
A hirtelen fékezést vagy gyorsítást is hanyagolni kell, mert az ember, aki a kerék alján ül a gravitácó miatt, ilyenkor könnyen elkezdhet pörögni a belső kerékben...
Ez a videó a monowheel fejlődését mutatja be:
Persze, hogy akadt ember a földön, aki továbbgondolta ezt az ötletet, és motort szerelt bele.